Klamm háborúja

Az alábbiakban Kenyeres Aletta (X.I) beszámolóját olvashatjátok:

Klamm háborúja – egy érdekes előadás, amely részben egy átlagos iskolai óra, másrészt pedig az emberi értékek és érzelmek csatája.

A kezdés hasonlít egy megszokott tanórára, ám a tanár hangneme és annak mozdulatai már különös gondolatokat keltenek fel elménkben: valami nincs rendben.  A levél, amelyben a diákok a tanárt hibáztatják, elgondolkoztató és teljes mértékben a valóságra épülő, hiszen mindig azt a legkönnyebb vádolni, aki a legvédtelenebb. Hiszen maga a tanár, a tanár egyedül van, egyedül küzd egy jobb életért, az életben helytálló emberek megformálásáért, és azért, hogy tiszteljék. Szerinte a tanárt nem kell szeretni, megveti azokat a tanárokat, akik magas osztályzatokat adnak csak azért, hogy elnyerjék a diákokat, és dossziékban jegyzi azokat a tanárokat, akik maguk mutatnak elrettentő példát a fiatalságnak.  A tanulókat elveszett, reménytelen embereknek tekinti, akikből az emberi értékek eltűntek. Az előadás végén a tanár már saját magával harcol, gondolataival, öntudatával és lelkiismeretével. A világ igazságtalansága elrettenti és valósággal az őrületbe kergeti.

Számomra az előadás sokkal többet rejtett, mint amennyit az óra elején gondoltam. A kitűnő színészi játék és a darab története rámutatott a kilátástalan jövőnkre, az oktatás szakadék szélén állására és arra, hogy mennyire romlott és elveszett az ember ebben a „fejlődő”, de mégis roskadó világban.