Az alábbiakban Patkó Csenge (XII.G) írását olvashatjuk:
Feketébe bújva rejtôzött elA világ elôl minden reggel
Zugába csak a hideget beengedve,
Egyetlen fényként egy fénykép hevert.
Azt is mélyen elrejtette,
Ỉgy álcázva, hogy mennyire szerette
Azt, aki soha többé nem jön érte
Hiába vár, csak kár lenne.
Kár, de még milyen kár!
Tudja ô ezt, valahol mélyen.
S az is kár, hogy többé nem jön már...
Önmagát is elrejti a sötétben.
/ fotó: Patkó Csenge :) /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése