2011. február 1., kedd

In memoriam Ákos Zoltán

Én biztos vagyok benne, hogy Ő is nyilatkozott volna a Tehetségportálnak. Elvégre egykori emineszkus diákként, 37 éven keresztül szolgálta úgy a bihar megyei tanügyet, hogy mindvégig kiegyensúlyozott maradt - a kritikus helyzetekben is. 
Tanárom volt, 8 éven keresztül. Hazudnék, ha azt mondanám a kedvenc tanárom, de tiszteltem Őt, mert mindenkit tiszteletben tartott, és terelgetett. Több volt, mint egy tornatanár: mindig fennhangon hírdette, hogy nem tornát, hanem TESTNEVELÉST oktat. Az pedig sokkal többet jelent egy helyesen elvégzett gyakorlatnál: foglalkozik a testtel, de rendre, tiszteletre és fegyelemre nevel; rendszerességet ad. 
Középiskolai éveim alatt mindig elnéztem a többieket tornaórán, és sokszor eszembe jutottak Ákos tanár úr intelmei, figyelmeztetései. Új osztálytársaim koordinálatlan, rendetlenül elhajított kézmozdulatai elgondolkoztattak: vajon a tanár úr mit mondana nekik?
A hegyomlást elhordta a szél. A kősziklát megtörte a sors. Mi megállunk előtte, a családapa, pedagógus, tanfelügyelő, a páratlan kapcsolattartó előtt. Béke poraira!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése